Hagyományt és közösséget teremteni – Művészeti estek az Akadémián XVII.

Világklasszis művészekkel ünnepelte létrehozásának 5. évfordulóját a hagyományt és közösséget teremtő „Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián” című rendezvénysorozat. A Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész által összeállított zenei műsor előadói Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekesnő, Boldoczki Gábor Liszt Ferenc-díjas trombitaművész, Klenyán Csaba Liszt Ferenc-díjas klarinétművész és ifj. Sárközy Lajos Liszt Ferenc-díjas hegedűművész voltak. Az est második részében a lélek művészetben tükröződő folyamataihoz Szotyory László Munkácsy Mihály-díjas festőművész kiállítása vezette közelebb a jelenlévőket, a bor és a borászat titkaiba pedig a világhírű tokaj-hegyaljai Szepsy Pincészet borásza, ifj. Szepsy István kalauzolta a hallgatóságot.

A Magyar Tudományos Akadémia és Könyvtára alapításának 200. jubileumával együtt idén egy kisebb jubileumot is ünnepelhetünk:

idén öt éve indult el Freund Tamás elnök kezdeményezésére az MTA és az AKE együttműködésében a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián című rendezvénysorozat

– emelte ki Vékás Lajos, az Akadémiai Klub Egyesület (AKE) elnöke a XVII. esten mondott köszöntőjében.

Freund Tamás, az MTA elnöke ünnepi köszöntőjében pedig így fogalmazott: „Elnöki ciklusom utolsó, XVII. művészeti estjéhez érkeztünk. Közel öt évvel ezelőtt, 2021-ben indult útjára a rendezvénysorozat, jelentős mértékben támaszkodva Kodály Zoltán – azóta tudományos igazolást nyert – vízióira.”

Kodály zeneszerzői, zenepedagógusi zsenialitása világszerte ismert, ám azt kevesebben tudják, hogy bölcsészdoktorként Kodály Zoltán a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is volt 1946-tól 1949-ig. Éppen ezért „a tudomány és a művészet kapcsolatáról szóló elméletek tőle igazán hitelesen hangzanak” – mondta Freund Tamás.

„Elnöksége idején Kodály egyik legfontosabb célkitűzése a tudomány egységes szemléletének kialakítása volt. Az egyes diszciplínák egymásrautaltságának hangsúlyozása mellett kultúránk egyenrangú komponenseként integrálta a művészeteket is.

Ma már neurobiológiai kutatások támasztják alá, hogy a kreatív gondolkodási képesség kialakulásának feltétele a gazdag belső világ” – hangsúlyozta Feund Tamás. Az Akadémia elnöke kiemelte: „A Kodály-módszer jegyében alapított iskolák többszörösen igazolták, hogy a zeneileg képzett, énekelni szerető, kottaolvasó fiatalok az élet minden más területén is kreatívabbak és boldogabbak, örömforrásaik egészségesek és kimeríthetetlenek lesznek. Ugyanakkor az együtt muzsikálásban a közösségi lét mindennapos megélése, a közös alkotótevékenységben való örömszerzés a közösségért való önfeláldozó magatartásra tanít.”

A Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián című sorozat keretében három-négy havonta a magyar zene, a képzőművészet és a borkultúra kiváló képviselőivel találkozhattak az Akadémián az akadémikusok és a köztestület tagjai.

Az esteknek fontos szerepük van a kapcsolatteremtésben a különböző tudományterületeket képviselő akadémikusok, az Akadémia és támogatói, illetve a tudományos és a művészvilág jeles képviselői között. A művészetek olyan légkört teremtenek, „amelyben feloldódnak a szakmai, politikai vagy világnézeti különbségek, és így

lehetővé teszik a közvetlenebb eszmecserét, egymás nézeteinek jobb megértését és elfogadását”

– mondta Freund Tamás.

A hagyományteremtés szándékával létrehozott estek elmúlt öt évének művész fellépőit és tematikáit áttekintve az Akadémia elnöke kiemelte a virtuóz játéktudást, kulturális örökségünk hármas egységének – tudománynak, művészetnek és hitnek – megtartó erejét, a kreativitást és a katarzist összekapcsoló improvizáció jelentőségét a művészet és a tudomány világában is, a művészetek nyelven túli jellegét, a kultúrkincsek nemzeti és nemzetek feletti értékeit, valamint az adventi esteket a Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy vezényelte Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Jubilate Leánykarával és Vegyeskarával, valamint a Szabó Dénes Kossuth-díjas karnagy vezette nyíregyházi Pro Musica Leánykarával és Cantemus Vegyeskarával.

Freund Tamás ünnepi köszöntőjében azt is hangsúlyozta, hogy a művészeti esteken és az Akadémia alapításának 200. évfordulójához kapcsolódva

a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia együttműködése többszörösen is megvalósult.

Az MMA elnöke, Vashegyi György Kossuth-díjas karmester vezényletével az Orfeo Kamarazenekar és a Purcell Kórus több alkalommal is fellépett az Akadémia rendezvényein, a székház Dísztermének felújítása idején pedig a művészeti estek zenei programjának térítésmentesen a Pesti Vigadó adott otthont.

Az elmúlt öt év fellépői közül is kiemelt tisztelettel mondott köszönetet Freund Tamás Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésznek, aki nemcsak az estek visszatérő vendége és a mostani est zenei műsorának összeállítója volt, hanem közreműködött az Akadémia 2021-ben vásárolt új, Steinway D-modell koncertzongorájának kiválasztásában is.

A Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián című sorozat XVII. estjén a korábbi estek világklasszis szólistái közül öt művész lépett fel ismét. Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes, Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, Boldoczki Gábor Liszt Ferenc-díjas trombitaművész, Klenyán Csaba Liszt Ferenc-díjas klarinétművész és ifj. Sárközy Lajos Liszt Ferenc-díjas hegedűművész műsora a romantika aranykorába kalauzolta el a résztvevőket.

Először Charles Gounod Rómeó és Júlia című operájából az első felvonás „Ah! Je veux vivre…” kezdetű áriáját hallgathatták meg Miklósa Erika előadásában, Balázs János zongorakíséretével.

Ezt követően Giacomo Puccini Gianni Schicchi című operájából hangzott el Lauretta áriája egy egyszeri és megismételhetetlen változatban: Balázs János zongoraátiratában. „Egy átirat az átíró előadásában mindig egyetlen és megismételhetetlen, mert mindig van benne improvizáció is” – mondta Balázs János a zenemű elhangzását megelőző felvezetőjében.

A zongora és az ének után a fúvós hangszereké volt a főszerep. Először a klarinétirodalom és a kamarazene egyik legvirtuózabb darabját, Carl Maria von Weber Grand duóját hallgathatták meg a jelenlévők a világklasszis klarinétművész, Klenyán Csaba és Balázs János előadásában.

Ezután a hazai és nemzetközi zenei élet egyik legkiválóbb trombitaművésze, Boldoczki Gábor előadásában hangzott fel a trombita lágy éneke, Antonín Dvořák Když mne stará matka zpívat učívala (Songs My Mother Taught Me) című műve, majd Hubay Jenő művének, a Hejre Kati csárdajelenetének trombita-zongora átiratát hallgatva találkozhatott a közönség a trombita virtuozitásával.

A klarinét- és trombitamuzsika után Liszt Ferenc 6. magyar rapszódiája következett Balázs János előadásában. A zongorajáték technikája szempontjából kiemelt virtuozitást igénylő 6. magyar rapszódia már gyermekkorában lenyűgözte őt. Személyes visszaemlékezéséből a hallgatóság megtudhatta, hogy az azóta világhírűvé vált Balázs János kisfiúként egy Cziffra György-felvételen nézte és próbálta ellesni, hogyan lehet eljátszani a magyar és cigány népzenei motívumokat örökké és nemzetközivé tévő Liszt-rapszódiák egyik legnehezebbikét.

A koncerten ezt követően a hegedű került a középpontba ifj. Sárközy Lajos hegedűművész lenyűgöző játékával. A világhírű cigányprímás, aki a cigányzene mellett a klasszikus zenét és a jazzt is a zeneművészet legmagasabb fokán műveli, Vecsey Ferenc Valse triste és Pablo de Sarasate Cigánydalok című művét adta elő Balázs János zongorakíséretével.

A hangversenyt az énekművészet zárta keretbe. A műsor végén elhangzó dalok fókuszában a szerelem állt. A világhírű koloratúrszoprán énekesnő, Miklósa Erika először Édith Piaf Himnusz a szerelemhez című művét énekelte, zongorán Balázs János játszott. Végül az operettirodalom egyik legjelentősebb zeneszerzőjének, Kálmán Imrének talán legnépszerűbb operettjéből, a Csárdáskirálynőből hangzott el Szilvia belépője szintén Miklósa Erika előadásában, ifj. Sárközy Lajos és Balázs János kíséretében. Ráadásként pedig Lehár Ferenc Cigányszerelem című művéből a Messze a nagy erdő című dallal zárult az előadás.

A hagyományoknak megfelelően a hangverseny után a képzőművészet világába léphettek be a jelenlévők.

Szotyory László Munkácsy Mihály-díjas festőművész kiállítását Sipos Endre festőművész, művészetfilozófus mutatta be, a kiállítás kurátora Varga Edina volt.

Sipos Endre Martin Heidegger Költőien lakozik az ember című írásának alapgondolatát emelte ki, így vezetve közelebb a hallgatóságot Szotyory László képeihez és művészetéhez. „A művészetek összekötő kapcsa a költőiség: a világba vetettség és a világteremtés” – fogalmazott Heidegger nyomán a művészetfilozófus.

Szotyory festményein a primer látvány impressziója és a belső világ ősereje, expressziója találkozik, ecsetnyomai test, lélek és szellem viszonyának lenyomatai.

Szotyory László szerint

az alkotás folyamata „lelki konkretizáció”,

amelynek során a lélekben lejátszódó folyamatok tükröződnek, vagy elevenednek meg a képekben.

A Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián XVII. alkalma is a bor művészetével és borkóstolóval zárult. A tokaj-hegyaljai Szepsy Pincészet borait ifj. Szepsy István tulajdonos-borász mutatta be.

„A Szepsy család neve évszázadok óta összeforrt Tokaj-Hegyaljával.

Már a 16. században is találunk Szepsy nevű szőlőműveseket és borászokat a vidéken, és a generációkon át öröklődő tudás, a szőlő és a dűlők iránti mély tisztelet ma is meghatározza munkájukat. A helyi hagyomány az aszú születésének legendáját is egy Szepsy Laczkó Máté nevű prédikátorhoz köti, aki az első aszút Lorántffy Zsuzsannának ajánlotta fel. Bár a történeti kutatások ezt a történetet megcáfolták, a legenda mégis jól mutatja, milyen mélyen gyökerezik a Szepsy név Tokaj történetében” – mondta Domián Emese, a Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián című rendezvénysorozat mindenkori háziasszonya ifj. Szepsy István borászt köszöntve.

Az 1990-es években a tokaji borászati technológia és az aszú készítése megújult. Ennek a folyamatnak kétségkívül a legnagyobb hatású személyisége id. Szepsy István, akinek munkássága

alapvetően formálta át a borvidék gondolkodását. Ráirányította a figyelmet a dűlők jelentőségére, a furmint fajta kivételes lehetőségeire és a termőhely karakterének bemutatására.

Ebbe a hagyományba lépett be ifj. Szepsy István, aki közvetlenül édesapjától sajátította el a tokaji borkészítés mesterségét és azt az egyedülálló minőségi szemléletet, amely

a Szepsy-borokat világszerte ismertté tette.

Világhírű száraz borai mellett a Szepsy Pincészet munkájának középpontjában továbbra is az aszú áll. A Szepsy-borok a nemzetközi borkedvelők és gyűjtők körében nagy becsben állnak. A Szepsy család munkájának köszönhetően vált széles körben ismertté Mád egyedülálló termőhelyi világa is: a vulkáni eredetű, különleges szerkezetű talajokon olyan szőlők teremnek, amelyekből világszinten is páratlan mélységű és koncentrációjú borok születnek.

https://mta.hu/mta_hirei/hagyomanyt-es-kozosseget-teremteni-muveszeti-estek-az-akademian-xvii-115218