Kutatók, akik egyúttal az MTA köztestületének is tagjai, fogalmazzák meg tömören, személyes hangnemben viszonyukat a világhoz, a tudományhoz és az Akadémiához – ez volt annak a kisfilmsorozatnak a célja, amelynek keretében 22 kiváló kutató, köztük a Nobel-díjas Karikó Katalin osztotta meg gondolatait egy-egy percben. A Nekem a tudomány című sorozatban ezúttal Müller Veronika tüdőgyógyász, klinikai onkológus, infektológus beszélt egyebek mellett arról, miért fontos az alapkutatásban dolgozó szakemberek munkája, hogyan tud hozzájárulni egy szűk szakterületen végzett kutatói tevékenység a nemzetközi közösség eredményeihez, milyen érzés más tudományterületek tudósaival együtt dolgozni, és miért fontos, hogy a kutatók bekapcsolódjanak az oktatásba.
Müller Veronika felidézte, hogy már gyerekként is döntően természettudományos érdeklődéssel fordult a dolgok felé, mindig is szerette volna megérteni, mi miért történik, milyen folyamatok, milyen elvek szerint játszódnak le a világban. Fiatal orvoskutatóként egy elméleti intézetben öt évig alapkutatással foglalkozott, ez időszak alatt rengeteg kísérleti módszerrel, kutatási technikával ismerkedett meg, és ma is úgy tartja, hogy rendkívül szemléletformáló egy fiatal kutató életében, ha pontosan láthatja, mit csinálnak azok a kutatók, akik az alapkutatásban dolgoznak, mert így lehet igazán megismerni a folyamatokat, látni a tudomány teljes spektrumát.
„Pár év után a klinikumban kezdtem el dolgozni. Elsődlegesen tüdőgyógyász vagyok, nagyon nagy öröm, hogy egy egyetemi klinikán dolgozhatom” – fogalmazott a Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinikájának igazgatója, hozzátéve, hogy klinikai környezetben a kutatás és a megismerés jobban a mindennapok része. Kutatói munkája, illetve a munkacsoport, amelyben dolgozik, szintén ezt támasztja alá: egy speciális területtel, a tüdő finom struktúráját érintő eltérésekkel, az úgynevezett intersticiális tüdőbetegségekkel foglalkozik. A neves pulmonológus a gyógyítás mellett a külföldi tudományos életbe való bekapcsolódás fontosságát is hangsúlyozta: „Nagyon-nagyon klassz dolog együtt dolgozni másokkal, nemzetközi szinten. Nincsenek határok. Ha az ember a kutatásban mozog, nincsenek határok. Mindenkit ugyanaz mozgat, ugyanazok az érdeklődési területei. Érti, hogy a másik mit mond, fantasztikus, hogy egy nagy nemzetközi közösségnek tud az ember a részese lenni és hozzátenni egy-egy kisebb területről.” A más kutatókkal való együttműködés különleges esetei, amikor gyökeresen más tudományterületek tudósaival dolgozhat együtt: „Fantasztikus érezni azt, hogy mit tud egy orvos, mit tud egy fizikus. Sokszor nehéz beszélgetni, de mindig vannak közös támpontok, és abból csodálatos dolgok jönnek ki.”
Számos PhD- és orvostanhallgató, illetve szakorvosjelölt mentoraként nem csoda, hogy Müller Veronika a betegellátás és kutatás mellett az oktatást tekinti munkája harmadik, nagyon fontos részének. „Fantasztikus dolog, hogy itt vannak a fiatalok. Nagyon jó, hogy meg lehet nekik mutatni a szakma szépségét, illetve azt, hogy mi mindent lehet elérni. Mindig a legjobb a fiatalokkal dolgozni, látni, hogy valami érdekli őket – fogalmazott, hozzátéve, hogy a fiatalok nagyon fontos visszajelzést jelentenek az oktatóknak. – Ha nem tudjuk jól elmondani, mik azok az eredmények, amiket elérünk, akkor nem is fogják érzékelni a másik oldalról, hogy az miért olyan nagyon fontos. Tehát muszáj megmutatni ezeket az eredményeket a fiataloknak, a társadalomnak.”
A 2025-ben alapításának 200. évfordulóját ünneplő Magyar Tudományos Akadémia sorozatának szereplői között sokféle tudományterület művelői megtalálhatók. De közös bennük az, hogy vallják: a tudomány, a tudományos módszer a legjobb út a világ és az ember megismeréséhez és megértéséhez. Ez a tudás pedig mindenki számára elérhető és hozzáférhető.
A tudomány iránti bizalom gyakran szándékos gyengítésével szemben sokan keresik a kapaszkodókat, a biztos pontokat. Ilyen biztos pont immár 200 éve a Magyar Tudományos Akadémia. A nemzeti intézmény, amely minden időben hiteles forrás a tényeket megkérdőjelező, sokszor szinte ellenőrizhetetlennek tűnő információáradatban.
A sorozatban megszólaló kutatók gondolatai alapján egyértelművé válik a laikus számára is, hogy a tudomány művelői egy sokszínű, mégis egy nyelvet beszélő közösség tagjai. A tudomány ugyanis a 21. század elején széles körű együttműködést igényel. Csak nemzetközi összefogással működtethető eredményesen. Az emberiség közös tudáskincse sok-sok egymást követő kutatói generáció teljesítménye. Kutatónak lenni felelősséggel is jár: annak vállalásával, hogy mindazt a tudást és eredményt, ami a kutatás során felhalmozódott, azoknak is átadja, akik nem foglalkoznak tudománnyal.
A bicentenáriumi ünnepi évre készült sorozatban 22 kiváló kutató, köztük a Nobel-díjas Karikó Katalin mondja el gondolatait a tudományhoz és saját szakterületéhez fűződő viszonyáról. A Nekem a tudomány című sorozatból rövidebb és hosszabb változatok is készültek.
A sorozat egyperces részei ide kattintva, az MTA YouTube-csatornáján tekinthetők meg. (A videókon magyar és angol felirat is bekapcsolható.)
A hosszabb, Nekem a tudomány+ című változatok eddig publikált részei:
Nekem a tudomány – Kemenesi Gábor virológus
Nekem a tudomány – Kiss L. László csillagász
Nekem a tudomány – Boda Zsolt politológus
Nekem a tudomány – Csörsz Rumen István irodalomtörténész
Nekem a tudomány – Matolcsi Máté matematikus
Nekem a tudomány – Ősi Attila paleontológus
A Nekem a tudomány+ videói ide kattintva tekinthetők meg.